Be kell vallanom valamit, ami lehet, hogy nem túl szép, de itt az ideje őszintén beszélnem. Mindenkinek megvannak a saját maga botlásai az életben, nem igaz? Én függő voltam. De még mielőtt mindenki az alkoholra, drogra vagy dohányzásra gondolna, le is szögezem: engem a fogadások végtelen spirálja rántott magával. Ez talán még viccesnek is tűnhet, vagy jó mókának, de miután egyre több és több pénzt tettem fel egy-egyre, akkor jöttem rá, hogy egy lejtőn haladok.

Van egy haverom, akivel már középiskola óta így szívatjuk egymást. Amikor valamilyen hülyeséget akartunk csinálni, azt mindig fogadásra tettük, hogy ki meri megcsinálni. A vesztesnek valami még nagyobb baromságot kellett véghezvinnie. Közben meg felnőttünk, és elkanyarodtunk a meccsek felé, kisebb pénzösszegekben fogadva a nyertesekre meg a végeredményekre. Akkoriban még nem tűnt fel, hogy mibe keveredtem. Valamilyen fura szerencse folytán én nagyobb mázlista voltam a tippelésben, és jóval többször jöttem ki győztesként, mint vesztesként. Aztán meg tovább nőttünk, és mindketten egyetemre kerültünk. Belecsöppentünk a pénzügyek világába, ő is és én is ezzel kezdtünk el foglalkozni. Itt kezdődtek a problémák.

Kikerülve a felsőoktatásból, felfutott a szekér, jók voltunk abban, amit csináltunk. Előkerültek a jóval komolyabb fogadások árfolyamokról, befektetésekről, számokról – nem ritkán milliós tételeket feltéve rá. Az első nagyobb összegnél azonban, én veszítettem el a játszmánkat. Ez elég nagy törés volt számomra, és minden áron bizonyítani akartam, hogy jobb vagyok ennél. Sajnos a szerencsém elhagyott, és sorozatosan veszítettem. Konkrétan pénzügyi válságba kerültem, amibe saját magamat sodortam bele. Mindig és jól bántam a pénzemmel, ezt tanultam évekig, és egy ilyen gödörbe jutottam. Közel voltam ahhoz, hogy elveszítsem mindenemet. Már a fogadások varázsa is elveszett, és fájóan tekintettem vissza a középiskolai emlékekre, amikor még csak egyszerű móka volt csak ez az egész. Végül rávettem magamat, hogy beszéljek erről a barátomnak.

Meglepetésemre ő is hasonlóan vélekedett. Megbeszéltük, hogy nem szeretnénk kiölni kettőnk közös szokását, de nem is akartuk többé ennyire esztelenül csinálni. Mikor jött a lehetőség egy fogadásra egy új befektetéssel kapcsolatban, ő állt elő az ötlettel: mi lenne, ha a Pazarshop-ról keresnénk valami igazán erős chilit, amit a vesztesnek meg kell kóstolnia és videóra kell vennie.

Kezdetét vette az új kihívás

Kicsit össze voltam zavarodva, soha nem hallottam a Pazarshop-ról. A barátom magyarázta, hogy ő már nagyon jól ismeri a chili vonat kínálatukat, és szerinte ez eléggé mókás lenne. Kicsit unfairnek éreztem, mert a barátom elég jól bírja a csípőset, sok ilyen ételt fogyaszt. Én azonban sosem bírtam igazán jól. Végülis volt néhány hónapom felkészíteni magamat, mire eldől, hogy melyikünknek kell teljesítenie a feladatot. El is határoztam, hogy a lehető legtöbb cuccot kipróbálom az oldalukról. Még bennem volt a vesztességből származó fájdalom, és ha újra elesnék, nem szerettem volna gyenge lenni az előttem álló feladathoz.

Elég hamar sikerült megismerkednem a chili vonat kínálattal. Először szerettem volna kideríteni, hogy mit is jelentsen ez a kifejezés. A lényege az, hogy kizárólag ajánlott termékek jelennek meg a kínálatukban. Egy hozzáértő, ebben a témában és világban jártas srác véleményére alapszik a chili vonat választék. Ez elsőre elnyerte a bizalmamat, mert így biztos voltam benne, hogy színvonalas, finom szószokat árulnak. Rengeteget kutattam, hogy vajon mi lenne a jó kezdés. Ehhez szerencsére több segítségem is akadt az oldalukon. Hamar rájöttem, hogy a legtöbb chili erősségét egy 1-től 10-es skálán mérik, melyet a legtöbb termék mellett fel is tüntetnek. Ezért persze igyekeztem maximum 3-as erősség körüli szószt választani. A másik nagy segítségem a termékekhez csatolt videók voltak, amikben a ChiliVonat nagyon hasznos tippekkel lát el. A videóknak mindig ugyanaz a sémája, így nagyon egyszerű követni és összehasonlítani az adott termékeket.

Elsősorban mindig jön a kóstolás, majd a véleménynyilvánítás. Legtöbbször, tartósítószermentes szószok esetén mindig megkapjuk a leckét, amit azóta nagyon jól megjegyeztem. Hűtőben kell őket tárolni, nem szabad használt vagy koszos evőeszközzel belenyúlni, és mindig érdemes felrázni fogyasztás előtt. Majd kapunk egy kritikát a szósz ízéről. Az ajánlás elengedhetetlen része ezeknek a tájékoztatóknak, és sokat lehet belőlük tanulni. Elhangzik, hogy milyen ételekkel a legjobb fogyasztani, illetve, hogy mennyire ajánlott kezdőknek csípősség szempontjából. Persze ezen videók mellett sok terméknél egy nagyon jól összetett leírást olvastam, amiből további infókat tudtam gyűjteni akár a pontos összetevőkről.

Ezeket azért találtam érdemesnek elmondani nektek, mert rengeteget tanultam csak az oldalon erről a világról. Sokszor, ha valami új dolgot szeretnék kipróbálni, még pluszban rá kell keresnem az adott témára, nem elég egy webshopon körülnéznem. A Pazarshop-on azonban a chili vonat választékon keresztül aligha volt már szükségem több információra ahhoz, hogy belevágjak új hobbimba. Rájöttem, hogy tényleg jól lehet fejleszteni a tolerancia szintemet, ha szépen fokozatosan próbálgatom az egyre csípősebb “fokozatokat”.

Bele is vágtam; az egészet egy mindenki számára ajánlott, fokhagymásabb szósszal kezdtem. Már most jobb, ha elárulom, hogy a chilik megszállottjává váltam. Ahogy teltek a hetek, szinte már nem volt olyan étkezésem, mikor ne valami csípőset ettem volna. Ehhez az is hozzájárult, hogy a Pazarshop kiszállítása is maximálisan bevált. Az összes alkalommal az előre feltüntetett időpontra megérkezett a csomagom, így mindig időben volt utánpótlásom. Magamon is meglepődtem, hogy milyen jól fejlődik a toleranciám, és az idő elteltével úgy éreztem, hogy készen állok a fogadás eldöntődésére.

Amikor már közel jártunk a végéhez, a haveromtól kaptam egy linket. Ez egyenesen a Pazarshop chili vonat kínálatának egy szószához vezetett: a League of Fire – The Killer Queen Chug Challenge-hez. Ez egy 10/10-es erősségű szósz. Őszintén, teljesen berezeltem. Ez a szint már kifejezetten veszélyes is lehet. Ette fene, megrendeltem a szószt. Úgy éreztem, már elég chili vonat szószt kipróbáltam, de féltem. Számomra az összetevők ízkombinációja mindig fontosabb volt, mint a csípősség (és persze ebből a szempontból sem csalódtam soha). A megnyugtatást az adta, hogy az oldalon is pontos instrukciókról olvastam, megadták a szempontokat, amikre oda kell figyelni a szósz fogyasztása előtt. Azt beszéltük meg, hogy valamennyire a hivatalos kihívás szerint haladunk, és 4 percig kell majd “élveznünk” a szósz ízeit. Aki esetleg új erősség kipróbálására adná a fejét, annak megjegyzem, hogy mindenképp egyetek előtte! Ezzel megelőzhetitek a gyomorpanaszokat.

Lelövöm nektek a poént, az a helyzet, hogy én nyertem meg ezúttal a fogadásunkat. Fogtam a szószt, meg a kamerámat, és meglátogattam a barátomat. Nos, nincs semmi vicces kimenetel: a barátom egyszerűen nem merte megkóstolni a szószt. Hát, én is úgy voltam vele, hogy kicsit inkább még gyúrok rá, mielőtt alávetem magamat ennek a kihívásnak. Mindez helyett a barátomnak gyorstalpalót tartottam az elmúlt hónapok tapasztalatairól. Megosztottam vele az én kedvenceimet: a kókuszos, meg a különleges cseresznyés chili. Na meg a magyaros ízvilágú, az is nagy favorit lett nálam. Igazából egyszer sem csalódtam egyik chili vonat által ajánlott szószban sem, az egyetlen probléma már csak az “ízlések és a pofonok” lehetnek. Megbeszéltük, hogy a gyerekes vetélkedőink helyett tarthatnánk egy grill partit, a húsokat mindenféle finom chili szósszal tálalva.

Nos, nektek is csak ezt tudom ajánlani, levonva a tanulságot. A chili-kalandjaitokba ne kényszerből, hanem élvezettel vágjatok bele. A bolond játékok helyett meg élvezzétek ki önmagatok felfedezését, ahogy valami kellemetlenből egy kellemes élménybe léptek át, és elmerülhettek a csípősség örömeiben.