Ha jobban belegondolok, érdekes, hogy ki milyen messze tud sodródni otthonról, ha nem is térben, de akár emberileg vagy az élet bármilyen területén. Például én: a szüleim egész életükben vagy mezőgazdaságból éltek, vagy alkalmi munkákból, amikor nem volt idény. Elég szegény gyermekkorom volt, így mindent meg kellett tennem, hogy ennél jobbat teremtsem a számomra. Önerőmből végeztem el az egyetemet, és így lettem pénzügyi elemző egy nagy, nemzetközi cégnél. De a neveltetését senki sem tudja a háta mögött hagyni teljesen, így például én sohasem feledkeznék meg a szüleimről, még akkor sem, ha néha az agyamra mennek. Például amikor egy pontos beszámolót kell tartanom, de apám 10 perccel korábban felhív és kizökkent, hogy kiürült a Pb gáz, kéne nekik segítség.

Anyukám mindig is egy kicsit aggodalmasabb volt az átlagnál. Nem arra kell gondolni, hogy emiatt burokban nevelkedtem, de sopánkodást biztos többet hallgattam, mint három másik gyerek együttvéve. Pont az ilyen aggodalmai miatt nem volt soha bekötve hozzánk a gáz, mindig palackra volt a tűzhely rákötve, anyu arról főzött. Egyszerűen valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva retteg a vezetékes gáztól, így az is a feladatok közé tartozik, hogy időről időre cserélni kell a palackot. Apukám viszont egyre rosszabbul lát, így a vezetést is el kellett felejtenie, anyukám pedig sose tudott. Szóval én vagyok az egyetlen, aki ha szabadideje engedi, akkor hozza-viszi nekik a gázpalackot. Csakhogy az utóbbi időben még hétvégéken is dolgoztam, nem volt időm leugrani hozzájuk és Pb gáz után rohangálni. Így nekem az idő, nekik pedig a földgáz fogyott el szép lassan.

Szóval a prezentáció előtt 10 perccel hívott (még jó, hogy nem közben), és elpanaszolta, hogy már nincs mivel teát forralni, segítsek, amint tudok. Megígértem neki, hogy intézkedem, de gyorsan le is tettem, mert koncentrálnom kellett. Csakhogy a bezsámoló közben is folyton a Pb gáz jutott az eszembe, egyszer még ki is mondtam valami helyett véletlenül. A felemásra sikerült bemutató után úgy voltam vele, hogy ha nem járok a végére, akkor nem fog hagyni nyugodni. Sem a gondolat, sem pedig apám. Ahogy nézelődtem, belefutottam egy remek kis oldalba, ahol sokféle gázt lehet cserével, kiszállításra is rendelni. Mivel már vagy ezerszer cseréltem, így tudtam, hogy anyukáméknak a teljesen alap, 23 kilós Pb gáz kell, az fér el a tűzhely mellett normálisan. Felhívtam őket, meg is beszéltem velük a kiszállítást, megadtam a címet, és azt, hogy nem én fogom átvenni, hanem a szüleim.

Miután ez megvolt, felhívtam apukámat, elnézést kértem tőle, amiért olyan hirtelen raktam le a telefont. Mondtam neki, hogy fontos dolgom volt, de így távolról is megoldottam a gázkérdést, ha jó nekik. Mondta, hogy jó, persze, és egyelőre ennyiben maradtunk. Pár napra rá apu megint hívott, de most nem nyaggatni, hanem hogy elérje a gázos cég elérhetőségét, mert rájött, hogy ha én az irodából ennyi idő alatt megoldottam, akkor ennyi erővel ő is meg tudná rendelni, nem szeretne a továbbiakban is a terhemre lenni. Megadtam neki a telefonszámot, és megbeszéltük, hogy két hét múlva, ha már nem lesz ilyen sok dolgom, leugrom hozzájuk látogatóba. Már nagyon várom, rám fér egy kis pihenés és házi koszt…